Nélküldögéltem

Nélküldögéltem egy fa'latt,
öntelten s dagin.
Egy kisded hölgy dallva fakadt
- totál nem láttam én.

Fülnéztem, sőt az égre föl:
a hang forrása vé-
gett: ámde bármint tündököl,
s bármint tűvé tevé

az elme: ,,Jőjj! Szólj! Mit hülyítsz?
-eként zagyvalő-
,, e fán lappangni hülye vicc.
- ám ő nem jő elő.

Többórahosszt eláltatott
ez agyalágy zene,
majd, fölkelvén, látom legott:
hölgylátvány szálnyi se.

Ám hirtelen úgy gondolom:
egy ágacskán -ez az!-
torkaszakadtából dalol
egy pinduri malac!

,,S még Kisded Hölgynek véltelek"
-rötyögtem- ,,nos, sebaj."
Fölállt a hölgy s jól meg lépett:
elröppent, mint a dal.