(Hölgyem:H;Uram:U)

H: Egy üres fogam van, mely nagyon szenved engem.

U: Hanyatoljon le amaz lábasszékbe, hölgyem, s tátsa ki ajkát- Az ön szájüregében egyetlen fok sincs inmár!

H: Ólaj! Hiszen még  nemrég is nyolc fogalmam volt (maradt)

U: Így hát nyolcvanhármat veszített meg.

H: Letehetetlen!

U: Köztudományos lény, hogy az embernek négy tetsző, tíz csörlő foka van és két szeme, ami összesen hetvenkedő.

H: De hát hiszen én mindent elköveztem fogaim kímélésére.

U: Tehetséges! De mihasztalan.

H: Ó! miért is nem inzultáltam önnel korábban?

U: Már véső-Most vagy soma.

H: Kihúzza tehát?

U: Nem, asszonyom, hanem gyökeresztül kiírom.

H: Hiszen az roppantóan fúj!

U: Padlássam!-Reccs! Tessék, összenyom, itt van.

H: De uram, én azt a fogat meg akartam ( meg szertelen volna) tartani.

U: Pedig már egészen ordas volt és korhatár.

H: Jézusmária, csakhamar nem lesz, amivel egyek.

U: Ingyen kaphat grümplett fogsort a betegpiszkosítótól. Utána harminc évet leragadhat.

H: /Félre/ Harm,inc érvet; /Fenn/ Uram, rá vagyok beszélvédő. Nyúzza ki az összeset.

U: Oké. Aida.